|
|
|
 |
Leggyakoribb hibák: GENERÁTOR: Mint minden forgó alkatrész bizonyos megtett kilométer után javításra szorul (általában 100-150 ezer km), a generátor belsejében lévő szénkefék elkopnak. Ez gyakran alattomos hibát produkál, hiszen egy egyszerű méréssel nem észrevehető, a kontrol lámpa sem jelzi minden esetben. Méréskor egyszerű dolgunk van, alapjáraton megmérjük az akku feszültségét, ha az érték 13,8-14,4V között van akkor ez már biztató kezdet. Következő lépésként felkapcsoljuk a világítást és a fűtőventilátort (ezzel legalább 30 amper terhelést adunk a generátornak), ha ekkor az akku feszültsége nem vagy csak pár tizedet csökken, akkor a töltés tökéletes. Ha kb.0.5V-tal csökken a töltésünk, de enyhe gázadásra (2000-es fordulat) ismét 13,8-14,4V közötti feszöltséget mérünk akkor is minden rendben. Tehát összefoglalva, töltésünknek terhelt vagy terheletlen állapotban 13,8-14.4V között kell maradnia. Ha kevesebbet mérünk, akkor az aksi lassú, de biztos elöregedésére (szulfátosodás) számíthatunk. Ha nagyobb a töltőáram ( az még nagyobb baj), veszélyes folyamatok kezdődnek el. 14.5V felett a sav pezsegni kezd, ez a folyamat jó, sőt, szabályozott körülmények között még ajánlott is (akkutöltő használatakor),de így igen veszélyes. Kisebb probléma a folyadék intenzív párolgása, a nagyobb pedig az, hogy, a pezsgő akkunk nagyon robbanó veszélyes durranógázt termel. Igaz, az autóban nagyon ritkán robban fel, de a veszélye megvan. A feszültségszabályzó: Ezzel könnyebb dolgunk van, kontroll lámpánk is jelzi. Lényegében bármely korú autónál előfordulhat. Hibája esetén vagy nincs töltés, vagy nagyon sok.( általában ez a két véglet jellemzi.) Megoldás egyszerű: csere. ÖNINDÍTÓ: Két hiba a legjellemzőbb, a behúzó tekercs és a szénkefék kopása. A behúzó tekerccsel nem foglakozunk, akkumulátorunknak nem igazán árt a meghibásodása. Ha indítás helyett csak halkan kattog, csere. A szénkefék kopása, csapágyak berágódása viszont igen gyakori jelenség, már 3éves kortól számíthatunk rá. A hiba jellemzője, hogy nagyon nehezen-lassan forgatja a motort, olyan mintha gyenge lenne az akkumulátor. Egy lakatfogóval könnyen felderíthetjük a hibát. Ezzel a műszerrel a vezetékekben folyó áram erőségét mérhetjük, amperben. Benzines motorok esetében 80-200A , a dízel motoroknál 200-350A. Természetesen az áramfelvétel nagyban függ a motorunk nagyságától. Pl.: 1000cm3 80A, 1300cm3 120A, de egy 2000cm3is sem indulhat 200A többel. Normál esetben egy megfelelő kapacitású aksi minden gond nélkül ezeket a teljesítményeket könnyen teljesíti. Ha viszont hiba jelentkezik akkor az önindító teljesítmény igénye 2-3szorosára is emelkedhet. Egy 500A teljesítmény felvétel igen csúnya dolgokat eredményezhet, akár egy fél ujjnyi vezeték is leolvadhat, az önindító belsejében pedig garantált a további roncsolódás. Ha késlekedünk a javítással nemcsak az önindítónk lesz javíthatatlan, hanem korábban jó akkumulátorunkat is „kidobhatjuk”. (NEM A KUKÁBA, VESZÉLYES HULLADÉK!!!!) SZIVÁRGÓ ÁRAM: A legbosszantóbb és a legreménytelenebb a hiba felderítése. Minden autónak van álló helyzetben áramfelvétele, 0.1-0.3A. Ez normális, vezetékek ellenállása, esetleg a riasztó áramellátására általában ennyi elég. De, azért meg kell említenem téli leálláskor már problémát jelenthet és akkumulátorunkban visszafordíthatatlan károkat okoz. Tehát, ha hosszabb időre letesszük az autót, vegyük ki az aksit. Töltsük fel akkutöltővel (töltés idő: 10-24óra), ezt pedig 3 havonta ismételjük, ennyi egy átlagos akku önkisülési ideje. Az autóban nagyon sok kis alkatrész van melynek meghibásodása igen kellemetlen pillanatokat kelthet. Talán a leggyakoribb és legismertebb a kesztyűtartó és a csomagtér világítás, 2-4A jelent. Egy autóban minimum 3 relét találunk, nagyon ritka,de ha meghibásodik akár 7A-rel is merítheti az akkumulátort. Koszponti zár, minden ajtóban van egy, egyre gyakoribb hibaforrás. A csúcstartó egy új rádió volt, álló kikapcsolt helyzetben 10A áramfelvétele volt. De, természetesen tetten érni csak egy hónap után tudtuk, mert csak akkor csinálta a gondot amikor ő akarta, nem pedig ha valaki a közelében volt. Természetesen ezek nagyon ritka meghibásodások, nem kell komolyan aggódni miattuk. Gázüzemű autók esetében viszont nagyon gyakori a 3-4A áramfelvétel. Csak is a hibásan bekötött kapcsoló relék okozhatják. AKKUMULÁTOR: Az élettartama átlagosan 3-5 év. De nap mint nap találkozunk olyan vevőkkel kik esküsznek rá, hogy az övüké 8-10 évesek. Természetesen, nem lehetetlen. Hasonló akkumulátorokat mint az autónkban lévő,régebben kisseb módosításokkal 50évre telepítették vasútállomásokra, telefonközpontokba, áramelosztó központokba. Találkoztunk olyan rendszerekkel, ami 40 év után került lebontásra és az utolsó pillanatig kifogástalanul működött. Igaz 5cm ólomiszap réteg volt az aljukon, de ez még nem okozott nagyobb problémát. AKKUMULÁTOR HIBÁI: Minden gyártó kétfajta gyártási hibát ismer el, ez a fenékzárlat és a szakadás. A szavatosság csak ezeknek a hibák jelentkezésekor érvényesíthető. Régebben 6-12 hónap volt a garancia idő, mára 24 hónap, 100A felett 18 hónap szavatosságra emelkedett. Szavatosság és a garancia között normál esetben nincs különbség, esetleges vitás esetben van némi eltérés. Garanciális hibák: Fenékzárlat-cellazárlat: Egyik legjellemzőbb tünet, reggel nem indul az autó. Ha megtudjuk mérni az akkut és a feszültsége 9-10.5V kőzött van, akkor valószínű evvel van dolgunk. Minden 12V akkuban 6db cella található, cellánként 5 pozitív, 5negativ ólomlemez van összezsúfolva vegyesen egymás mellé. Mind a 6 cella egyenként 2.1V-ot termel így lesz 12 ,6V nyugalmi feszültség. Ha valami hiba folytán ezek az ólomlemezek összeérnek zárlat keletkezi és ahol zárlat van ott nincs áramtermelés, méréskor ezért mérünk 2V kevesebbet. A hiba könnyen észrevehető, terheléskor a hibás cella felpezsdül. Csere. Szakadás: Mint a nevében is benne van, egy hegesztési vagy más illesztés elszakad. Általában ilyenkor normál feszültséget mérünk, a savürüség is normális, de nem terhelhető. Csere. Nem garanciális hibák: Szulfátosság: Ez a hiba sokak számára még ismeretlen fogalom, pedig minden kicserélt akkumulátor 80% emiatt cserélnek ki. Ha ezt a jelenséget sikerül elkerülnünk és a fent említett gyártási hibák sem sújtanak, bizony igen hosszú távon megbízható módon teljesít az akkunk. Miért csak mostanában beszélünk annyit a szulfátosságról? Régebben is fenn állt ez a jelenség, csak a gyártók nem igazán foglalkoztak vele, hiszen mikor fellépet már rég lejárt a 6-12 hó garancia. A kötelezővé tett nappali világítás sem tesz jót akkumulátorunknak, hiszen sokszor rajtafelejtjük és persze a mostani autók energia igénye sem akkora mint a régieké. Elméletileg normál használat során semmi problémát nem észlelünk, de városi használatkor (ez kevés km és sok indítást jelent), teljesen természetes, hogy az akkunk lemerül. A reggeli indítás miatt kivett árammennyiséget, kb. 10-20 perc autózás alatt képes visszafogadni az akkumulátor, minden további indítás még 5-10 perc. Tehát a nap végére lehet, hogy mínuszba kerülünk. Ha ez rendszeres, akkor nagyon hamar baj történhet. Minél jobban le merítjük az akkut annál hígabb lesz az akkuban lévő sav sűrűsége. Ilyenkor az akkusav (kénsav) savtartama beépül a ólom rácsszerkezetbe, a kint rekedt víz pedig nagyon rövid idő alatt rongálni kezdi a felületeket. Nagyon vékony szulfát réteg rakodik az ólomalkatrészeket felületére, ezzel nagymértékben akadályozza a sav ki-be áramlását, így az akkumulátor legyengül. Speciális töltőkkel ez a folyamat visszafordítható, de megelőzni lényegesebben könnyebb. Ha ritkán vagy keveset használjuk, sokat indítjuk vagy valamilyen kiegészítő fogyasztó (pl.: állófűtés) van az autóban, akkor rendszeres utántöltést igényel az akku (3-5 havonta 12órán keresztül). |